Az apukák nem tapasztalják meg azt a fajta testkontaktust a picivel; amit az édesanya, és nem utolsósorban sokkal kevesebb időt töltenek a babával, mint az édesanyák.

A kötődés kezdete

Mindezek ellenére, amikor a baba először megfogja aprócska kezével édesapja ujját, vagy éppen rámosolyog, garantált a szerelem, ami ettől a perctől kezdve megszüntethetetlen.

Egy tanulmány szerint azonban, azok az apukák, akik a baba születésénél jelen vannak, már az első perctől elválaszthatatlanok gyermeküktől, éppúgy, mint az anyukák. Az első hónapok nagyon fontosak a későbbi szülő-gyermek kapcsolat kialakulásában.

Ha a baba érzi az apai közelséget, ami biztonságot teremt számára, az a jövőre is kihat, és mindig úgy fogja érezni, hogy apukájánál a szeretetet és a biztos kezeket találja. De nem minden a baba első kisvilágunkon töltött hónapjaiban történik. Az előtte lévő időszak is meghatározó már. Amikor a baba még csak a kismama pocakjában van, és apuka beszél hozzá, mesél neki, a baba fel fogja ismerni édesapja hangját, miután megszületett. Vagyis minden egyes „mozdulat”, amit a baba irányába tesz az apuka, a jövőbeli viszonyuk, és a bizalom alapjául szolgál.

A terhesség tünetei

Meglepő módon a férfiak is képesek produkálni a várandós kismamák tüneteit, mint szolidaritásképp. Elsőre úgy hangozhat, hogy mindezt csak megjátszák, és valójában semmi bajuk. Kutatások bizonyítják azonban, hogy egyes kispapák hormonháztartása hasonlóképpen megváltozik a 9 hónap során, mint a kismamáké. A tesztoszteron szintjük mintegy harmadára esik a korábbinak, míg a prolaktin és kortizol szintjük megnövekszik, akárcsak a nőknek. Mindennek a magyarázata egyelőre nem ismert, de egy biztos, a jelenség létezik.

A fentiekből kiderült, hogy egyes édesapák csak hónapokkal a baba érkezése után érzik sajátjuknak a gyermeket, míg mások már a fogantatás pillanatától aktívan helyt állnak a szülői szerepben. Egy dolog azonban teljesen biztos, akármelyik csoportot is erősíti apuka: az apai szeretet és az életen át tartó kötődés nem marad el!